Előző posztban: Vízrakéta 2.0 (5. rész).

Folytassuk!

A továbbfejlesztett vízrakéta immár kilövésre kész.

1/3-2/3 (habos)víz-levegő arány mellett 10 bar nyomás alá helyezve a rakéta sikerrel feljutott 159 méter magasra, majd az ejtőernyő távnyitását követően rendben, sérülés nélkül földet ért.

Vízrakéta 159 méter magasan

Ráadásul e magasságot úgy sikerült elérni, hogy:

·       a nyomás alá helyezést követően két helyen is szivárgás volt: egyrészt a sűrített levegő cső indítóállványhoz csatlakoztatásánál, másrészt a fúvókánál (azaz a palacknyaknál). Ezek nyomán az indítás pillanatában a nyomás már bizonyosan levesebb volt, mint 10 bar,

·       a műanyag indítócsövet belülről merevíteni hivatott alumínium cső az elégtelen rögzítés miatt indításkor kiszakadt és kirepült,

·       mivel a kirepülő alumínium cső a rakétáról elvonta a figyelmemet, így az ejtőernyőt nem optimális pillanatban – túl korán, még a rakéta röppálya felszálló ágában – nyitottam…

Mindez a repülés csúcsmagasságát ki tudja milyen mértékben, de bizonyosan csökkentette…

A tanulságokat levonva, a szükséges javításokat eltervezve kezdtem meg a felkészülést a következő kilövésre…

Következő poszt: Vízrakéta 2.0 (7. rész: 2. kilövés)